Arra, hogy mis is a kommunikáció, nagyon sokféle megoldás született már és ezeket csoportosítani lehet bizonyos hagyományok szerint, most ezt fogom megtenni, hogy bemutassam, milyen sok ágazat dolgozott ezzel a dologgal és próbált rá valamiféle magyarázatot
A kommunikációnak, mint, folyamatnak, mint pedig az ember mindennapjaid betöltő fogalomnak és jelenségnek, már nagy hagyománya van a kutatás és vizsgálata terén. A kommunikációs folyamatot, meghatározása és magának a kommunikáció elméletének fogalmai tisztázása nagy vitát vált ki, és ma is több tucat eltérő kommunikációs elmélet létezik.
A vizsgálatok során a tudománytörténetben több fő sodor is kialakult, és 7 kommunikációelméleti hagyomány kialakulásához vezettek.
A retorikai hagyomány
Ez tisztán hermeneutika módszereket használ, úgy véli, hogy a nyelv általi meggyőzés a szónoklásban rejlik. A kommunikációt egyirányúnak tekinti. A nyelvnek hatalma van, amellyel erős hatást lehet másokra gyakorolni. Egyik jeles képviselője Arisztotelész volt.
A szociálpszichológiai hagyomány
Az empirikus módszer használja az elméletében, az ok-okozati összefüggéseket vizsgálja. Egyik neves képviselője a szociálpszichológus Carl Hovland.
Kibernetikai hagyomány
A kommunikációt mint információfeldolgozást fogja fel, legjelentősebb képviselői Shanon és Weaver.
Shannon és Weaver kommunikációs modellje
A szemiotikai hagyomány
A kommunikációt jelfolyamatnak tekinti, jel pedig mind az ami valami más helyett áll. Képviselője például Peirce, Morris, Saussure.
A szociokulturális hagyomány
Whorf és Sapir nevei köthetők például ehhez a hagyományhoz. Fő tételeként pedig azt fogalmazhatnánk meg, hogy a kultúra folyamatos újrateremtése a beszéd révén.
A társadalomkritikai hagyomány
Adorno, Horkheimer, Marcuse nevét köthetjük valamint a Frankfurti iskolát és a Marxi hagyományokat is ideköthetjük
Kritikusan viszonyulnak a tömegkommunikációhoz, az információ egyirányú áramláshoz például a tudományos módszerekbe vetett hitet a tapasztalati eredményeket nem szabd kritika nélkül elfogadni. A nyelvet ne sajátítsák ki a hatalmi előnyök fenntartásának érdekében. A kommunikáció a szenvedőkkel való szolidaritás a felszabadítás és az egyenjogúság eszköze.
A fenomenológiai hagyomány
A kommunikációt úgy tekinti, mint emberi kapcsolatoknak a kialakítását párbeszédeken keresztül. Ennek megvannak a feltételei, mint a személy belső érzései és külső megnyilvánulásai közti összhang, azaz kongruencia, elfogadó attitűd és empatikus megértés.
Ezek voltak azok a hagyományok, melyek meghatározzák a kommunikáció kutatás fő irányvonalait, de természetesen ez nem ennyire leegyszerűsíthető dolog, ha a nagy komplex és egész tudományágat akarjuk átlátni.
B. kRiSzTiÁn
