Reni szövegét szerintem a reklámiparnak is el lehetne küldeni... Bár a reklámokat a legritkább esetben jellemzi a körültekintés. Mindenki ismeri a Milka-tehén esetét, amikor a városi gyerekek csodálkoznak, hogy a tehén hogy-hogy nem lila, és miért csak tejet ad és nem kakaót... Hát igen, a reklám is a kommunikáció része, de nem mindegy, hogyan élünk vele!
Gitta

Ranschburg Jenőnek ez a véleménye arról, hogyan hatnak a reklámok a gyerekekre:
"A gyermek majd úgyis eléri a szülőnél, hogy az adott terméket megvásárolja. Ezt azért tartom roppant veszélyesnek, mert a gyermek nem tud mérlegelni, mégis arra próbálják rávenni, hogy zsarolja ki azt a valamit, ami adott esetben ellenkezhet akár a családi büdzsé teherbíró képességével, akár a szülő elveivel."
Ranschburg Jenő a reklámok korhatárhoz kötését betarthatatlan és értelmetlen követelménynek tartaná, ám elmondta: ha rajta múlna a kérdés szabályozása, ő egészen biztosan nem engedélyezné azokat a hirdetéseket, amelyek közvetlenül a kiskorúakat célozzák meg.
Jó ötletnek tartaná, ha egy zsűri minősítené a reklámokat.

Olvastam, hogy több mint tíz éve kiadtak egy tankönyvet, címe: "Living in a Material World (Élet egy anyagias világban)" A könyvet kissé idősebbeknek írták, mint a te gyereked, 14--18 éveseknek. A szerzők megismertetik őket a reklámok céljával, hatásuk lélektani hátterével és elkészítésük módszereivel, így hozzásegítik a fiatalokat ahhoz, hogy kritikával fogadják a reklámokat.
Szerintem azóta sem fordították le magyarra. :)